A közép-asszír korban Assúr birodalma kétszer is vezető pozícióba került Mezopotámiában. Először a XIII. században, I. Adad-nírári, I. Sulmánu-asarídu és I. Tukulti-apil-Ésarra korában. Asszíria a későbbi bronzkorban, Assur-uballit király uralkodásra (a XIV. század második felében) jelent meg először a nemzetközi színpadon. Hirtelen, de annál nagyobb elszántsággal. A király, amikor az egyiptomi fáraónak írt, „nagy király”-nak nevezte magát, és egyenrangúként kívánt tárgyalni a többi nagyhatalommal, amelyek bár hivatalosan nem ismerték el Asszíriát a nagy nemzetek egyikének, a gyakorlatban viszont nagyon úgy viselkedtek, mint akik tisztában vannak vele, hogy a kor politikai és gazdasági színpadán új főszereplő tűnt fel.
A Közép-Asszír Birodalom felemelkedése
Valójában alig telt el 30 év Assur-uballit halála után, az első nagy Assír király, Adad-nírári már teljes nemzetközi elismerésnek örvendett. Ennek ellenére politikája nagyrészt a katonai eseményekre összpontosult, ezen belül is elsősorban Felső-Mezopotámiára. Adad-nírári jóvoltából hajdani Mitanni Birodalom akkor már Hanigalbatnak nevezett maradványai a hettita befolyási ötvözetből átkerültek az asszírok érdekszférájába.
Asszíria katonai hatalma
A hettiták és az asszírok közötti ellenségeskedés egyre fokozódott, és noha a két birodalom gazdasági eszközök egész garmadáját vonultatta fele egymás ellen, a helyzet alapvetően mit sem változott. A Sulmanu-asarídut követő király I. Tukulti-Ninurta uralkodásának első évében a határok megszilárdításán fáradozott. Nyugaton a hettitákkal, északon pedig a hegyi népekkel szemben, majd ezután délnek fordult, Babilónia királya is.
Tukulti-Ninurta az asszír politika minden területén igen komoly aktivitást tanúsított, és fokozatosan elszakadva a hagyománytól egyre több eredeti vonást mutatott fel. A királyság ideológiája a királyfeliratokban jutott kifejezésre, amelyek a király építkezési és katonai sikereit méltatatták. A kor feliratai például a király Assur istenhez szóló imái, figyelemre méltó irodalmi értéket képviselnek.
Babilónia és Asszíria: Hatalmi harc és kulturális örökség
A „babilóniai kérdés” megoldására irányuló tervek célja elsősorban Babilónia kulturális és vallási – papi felsőbbrendűségének helyreállítása volt. A babilóniai „magas kultúra„ egyes elemeit megpróbálták átemelni és átalakítani az asszír király politikájának megfelelően. Tukulti-Ninurta írnokiskoláiban elkezdték átvenni a babilóniai dialektust, e dialektusban írták az eposzi költeményt is, amelyben maga Tukulti-Ninurta szerepelt, mint a kassú király ellen viselt háború főszereplője.
Az asszír király által megrendelt nagy irodalmi mű egyfajta összefoglalója Tukulti-Ninurta ideológiai programjának. Ő a király, akinek fel kell vennie a harcot az árulók ellen, és le kell győznie őket, hogy visszaálljon az igazság rendje, amit Assur isten, tehát Asszíria ellenségeinek hűtlensége és gonoszsága elárult.
Tukulti- Ninurta kétségkívül erőteljes uralkodó volt. Nemcsak egy eposzi költemény megírását rendelt el, hanem új fővárost is épített birodalma számára előrevetítve az 1. évezredi Asszír Birodalom jellemző vonásait.
Tukulti-Ninurtára mégis erőszakos halál várt. Az Asszír Birodalomnak viszont, noha még közel egy évszázada elveszítette vezető pozícióját a Közel-Keleten, a bronzkorból a vaskorba való átmenet válságát sikerült átvészelnie. A XII. századi krízisen átlendülve az asszír királyok harciassága nyomban vissza is tért. I. Assur-dán végleg pontot tett a babilóniai kassú dinasztia végére (1155 körül). Hegemóniára azonban nem sikerült szert tennie.
Az elámiak felemelkedése és Babilónia kifosztása
A Babilóniában maradt hatalmi űr haszonélvezői az elámiak lettek, akik a XII.század közepén felismerték a kedvező lehetőséget, a kínálkozó előny kihasználásra. Az elámiak többször is feldúlták Babilont. A hadizsákmányként elhurcolt kincsek között Marduk szobrát, valamint Hamurapi Samas napistennek szentelt törvényoszlopait is elvitték. A század utolsó évtizedeiben Babilónia déli részén Iszin királyai vették át a hatalmat I. Nabú-kudurri-uszur király irányításával. De utódainak már ismét szembe kellett nézniük az újjáéledő asszír hatalommal.
I.Tukulti-apil-Ésarra (1114-1076) hosszú uralkodása feltámasztotta azt a nagyságot, amit Asszíria Sulmánu-asarídu és Tukulti-Ninurta idején élvezett. A közép-asszír kor utolsó nagy királya nemcsak hadvezérként jeleskedett, hanem kulturális szférában is jelentős eredményeket ért el. Ő alapított egy könyvtárat, amely azoknak a műveknek adott otthont, amelyet az ő hadviselése alatt, illetve elődje Tukulti-Ninurta hódításai idején elraboltak. Emellett pedig a királyfeliratok színvonala is igen figyelemreméltó szintet ért el. Tukulti-apil-Ésarra hatalma mégis tünékenynek bizonyult. A XI. század fennmaradó részében az összes mezopotámiai állam alapvető demográfiai és gazdasági válságba került. A X. század volt Mezopotámia, és azon belül elsősorban Babilónia legzordabb évszázada.
A közép-asszír korszak öröksége
A XII.században viszont Asszíria nekilátott, hogy lefektesse közel-kelet történelem legnagyobb birodalmának alapjait. A bronzkor és a vaskor között virágzó közép-asszír kor nagy királyai gyakorlatilag bebizonyították, hogy tetterős vállalkozó szellemű politikával a nemzet képes mindent elsöprő radikális hatalmat gyakorolni.
