Asszíria újjászületése: Az Újasszír Birodalom kialakulása
Asszíriának, amely visszaszorult ugyan eredeti magterületére, de nagyon is tudatában volt annak, hogy természetes határai tekintetében bátran igényt tarthat Felső-Mezopotámiára, két évszázadba tellett, amíg sikerült az ellenőrzése alá vonni a politikai, gazdasági, katonai és kulturális helyzetet a Közel-Keleten. Assur királyai ekkor nekiláttak, hogy uralmuk alá hajtsák az egész Közel-Keletet, beleértve Anatóliát, Egyiptomot és Iránt.
Az i.e 1. évezredben, az adott technológiai újítások, illetve azok felhasználásának és elosztásának képessége, valamint az előző fejezetben említett új társadalmi entitások és ideológiák birtokában a geopolitikai érdekkör új feltételek és lehetőségek elé nézett. A fizikai (valamint pszichológiai és ideológiai) tér kitágult, méghozzá igen nagymértékben és hirtelen. Más szóval az történt, hogy egy adott területen (például Mezopotámiában) drasztikusan lecsökkent azon városok vagy államok sűrűsége, amelyek képesek voltak akár politikailag, akár gazdaságilag vagy kulturálisan befolyást gyakorolni, és így lehetővé vált, hogy egyetlen uralkodó állam jöjjön létre azon a helyen, amelyet évszázadokkal korábban még számtalan kis rivalizáló királyság tarkított. Ezt az uralkodó hatalmat viszont egyéb hatalmi tényezők vették körül, amelyek ugyancsak felejtettek voltak, tehát ugyanolyan roppant demográfiai és anyagi források álltak rendelkezésünkre.
A nagy államszervezetek szervezettsége és összetettsége egyre egységesebb képet mutatott egy olyan világban, ahol részben az új, a korábbinál sokkal nagyobb hatalmi központok egymástól való távolsága okán kialakult egy bizonyos mértékű erőegyensúly.
Az évezred második felében Mezopotámia egy kicsi, de mégis jelentős, közvetlen hatalmi vagy szövetségi kapcsolatok hálózatával rendelkező birodalmi komplexum része lett, amely a 2. évezred mezopotámiai kultúrájának jellegzetes geográfiai szemléletű mentalitásával tekintve felmérhetetlennek látszott.
A Föld térképén Perzsia lett az új központ, mely az India szubkontinenstől az Ibéria-félszigetig, a Himalájától a Giblaltári-szorosig húzódott.
Technológiai és gazdasági innovációk az asszír hatalom szolgálatában
A technológiai újításoknak nem kis szerepük volt a földterület felhasználását és felfogását érintő változásban. A vas alapvető fémmé lépett elő mindennapi használati-és munkaeszközök készítése terén, és ez nemcsak a településközpontok szétszóródását hozta magával, amelyek segítségével növelni tudták a földterület értékét és a korábbinál sokkal nagyobb mértékben formálták és alakították át. Például hatalmas teraszokat képeztek a hegyvidéki és hegyaljai területeken, így lehetővé tették az intenzív földművelést. Fejlődtek a szállítóeszközök, különösen a hajók, és a városok egyre kisebbek lettek, viszont mint településforma, egyre jobban elterjedtek. Egyszóval az 1. évezredben mind az emberi társadalom, mind pedig a környezet, amelyben éltek egyre inkább kezdett „modernebb” formát ölteni.
Asszíria volt az első állam, amely kihasználta az adott évezred kínálta lehetőséget, legfőképpen a politika téren. Eleinte talán még tudatos módon, hisz lényegében csak újjá akarták éleszteni mindazt, amit a királyok már a kései bronzkor óta Assur országának neveztek. Később már határozottan egy területi állam létrehozására törekedtek, ami egyszerre volt a maga nemében egyedüli és egységes, vagyis kulturálisan úgy építették fel, hogy minden kapcsolatban álljon a központtal (tehát Asszíria eredeti magterületével). Ezt Mezopotámia és a hozzá hagyományosan kapcsolódó területek „asszírianizálásával” valósították meg.
Így tehát Asszíria az első fázisban visszavette azt a földet, amelyet I. Tukulti-Ninurta idején a nemzet szerves részének tekintették, majd konszolidálta a határokat. A hadsereg feladata volt a vazallus államoktól járó adók befizetésének biztosítása is. E korai fázis történelmét leginkább azok a hadjáratok fémjelzik, amelyeket az asszír királyok indítottak a három legnagyobb front irányába. Északra terült el a Tigris medencéjének és bal parti mellékfolyóinak térsége, amely még az arméniai Taurus-hegységbe, illetve Irán északnyugati részén a Zagroszba is benyúltak. A Kulcsterület az Urmia-tó és a Van-tó környéke volt, ahol Nairi nevében az urartui népek szövetsége uralkodott. Itt nemsokára kialakult az egységes állam, amelyet Urartunak neveztek.
A nyugati fronton terültek el a korábbi „közép-asszír” területek arámi államai, a Hábúr és Balih folyók közt, illetve még nyugatabbra, az Eufráteszen túl. Ezt a határt III. Tukulti-apil-Ésarra tolta ki Palesztinába és az Eufrátesz középső folyásáig. A déli front nagyjából Babilóniát és a káld törzseket jelentette, akik az ország déli részén, a Perzsa-öböl mentén telepedtek meg, és számos kísérletet tettek Babilon meghódítására. A X.századra tehát II.Adad-nirári és II.Tukulti-Ninurta (911-891 illetve 890-884) uralma alatt állt.
A birodalom szerkezete: Közigazgatás és központi hatalom
A fő cél a Földközi-tenger és Anatólia felé vezető legfőbb kereskedelmi útvonalak ellenőrzése volt, valamint az arámiak visszaszorítása, akik beszivárogtak az asszír területre, és ismét gyarmatosították a zónát. II. Assur-nászir-apil (883-859) a hagyományos határokon túlra is elvezette seregét, történelmi szempontból viszont alakja az általa kezdeményezett építkezési munkák révén vált jelentőssé. Megépítette az új fővárost, Kalhut az Északnyugati-palotával, amelyet lenyűgöző domborműsorozatokkal és szobrokkal ékesített.
II. Assur-nászir-apil uralkodásának idején északon szárnyat bontott egy új birodalom, Urartu, és szinte azon nyomban meg is támadta III. Sulamnu-assarídu (858-824), akinek uralkodását minden fronton, köztük a délin is, intenzív katonai tevékenység jellemezte.
A belpolitikai válság és az Újasszír Birodalom hanyatlása
Az őt követő királyok uralkodása idején, V. Samsi-Adadtól V. Assur-niráriig, Asszíria a belpolitikai válság korát élte, olyan szürke eminenciások uralma alatt, mint Szemirámisz királynő vagy a turtánuként (főparancsnokként) szolgáló Samsi-lli. A VIII. század közepe táján ez a krízis gyakorlatilag aláásta az asszír nagyhatalmi státuszt. Az urartui Sarduri vezetésével egy asszírellenes újhettita koalíció alakult, 744-ben magához ragadta a hatalmat III. Tukulti-apil-Ésarra, aki drasztikus reformokat foganasított, és jelentős katonai sikereket ért el. Kistán mellett 743-ban csatát nyert Sarduri és az új hettita államok ellen, majd egy tartományi rendszer kialakításával azonnal nekilátott tartós megszállásra berendezkedő politikája végrehajtásának, amelynek fő célja Palesztina volt. Az őt követő V. Sulmánu-assaridu (726-722) bevezetett néhány fontos közigazgatási újítást, először is megszüntette az Assur és Harrán szent városai által birtokolt kiváltságokat (utóbbi a holdisten kultuszközpontja volt, és Assur illetve Ninive után a harmadik legfontosabb újasszír vallási központ). Ebből kifolyólag lázadás robbant ki, melynek végeztével II. Sarrukín (721-705) ragadta magához a hatalmat.
