Ami a geopolitikai viszonyokat illeti, a kései bronzkorban a Közel-Kelet nem egy nagy birodalom kialakulásának volt tanúja, amelyek felosztották egymás közötti befolyási övezeteket, vagyis azokat a térségeket, amelyeken belül a kisebb „vazallus” államoknak megvolt a maguk helye.
A három „nagyhatalmi” központ
A három „nagyhatalmi” központ Egyiptom, Babilónia, illetve a Mitanni Birodalom volt, amely Irak és Szíria északi területén vetette meg a lábát. Babilónia a kassú dinasztiának nevezett uralkodóház irányítása alatt állt, és bár a nagyhatalmi státuszát elismerték, mégis kisebb szerepet játszott csupán, míg a stratégiai események központja a Mitanni és Egyiptom közötti határvonal volt, ami akkor Palesztinára, illetve Szíria egy részére esett. A mitanni és egyiptomi hegemónia csúcspontja a XV. század volt, a XIV. században viszont Mitannit a Törökország felől érkező hettita királyok elsöpörték, és uralmuk alá hajtották területeik nagy részét, kiterjesztve ellenőrzésüket a szíriai-palesztinai térségre. Még az egyiptomi befolyási övezetből is sikerült lecsípniük a maguk számára néhány apró államocskát. A XIII. és a XII. század Asszíria újbóli felemelkedésének és a Hettita Birodalom lassú hanyatlásának kora volt. A XI. században beköszöntött a vas kora. A kései bronzkor geopolitikai berendezkedése teljesen összeomlott, a politikai-, gazdasági- és élelmezési válság, valamint a tengeri népekként emlegetett népcsoportok miatt, akiknek etnikai és politikai hovatartozását még ma is homály fedi.
Hammurapi dinasztiájának bukása hatalmi űrt hagyott maga után Babilóniában, a kassú királyok pedig egy percig sem haboztak hasznot húzni ebből a helyzetből. Ezek a fejedelmek a közeli Zagrosz-hegységből érkeztek, és a dinasztia, amelyet alapítottak, igen hosszú életűnek bizonyult.
A kassú egy alkalmazkodó nép volt
Akárcsak annak idején az indoárja mitanni elit, a kassúk is alkalmazkodtak a meghódított lakosság kultúrájához, nem akadályozták a már folyamatban lévő helyi vallási, irodalmi, nyelvi és társadalmi fejlődést.
A kassúknak sem a gyökereit, sem a nyelvét nem ismerjük, utóbbiról csak neveikben lelni nyomot. Akadnak elméletek, amelyek indoárja eredtre vezetik vissza őket, de a rendelkezésre álló történelmi forrásanyag olyannyira hiányos és problematikus, hogy e tekintetben semmilyen bizonyossággal nem szolgál. A kassú Babilónia politikai történelmét nagyrészt a többi közel-keleti nagyhatalommal, legfőképpen Egyiptommal folytatott kapcsolatok alkotják. A XIII. századtól kezdődően Asszíria egyre nagyobb nyomást gyakorolt rá, míg végül a közvetlen uralma alá hajtotta.
Egyiptomi kapcsolataik tekintetében a kassú uralkodók arról voltak híresek, hogy állandóan aranyat kunyeráltak. A korabeli nemzetközi kapcsolatok egyik alapvető eleme az uralkodóházak közti házasságkötések politikája volt. Az egyiptomi fáraók ebből a szempontból mindig különös tartózkodást mutattak, noha ők maguk szívesen fogadták az idegen hercegnőket, azt sosem hagyták, hogy a saját lányaik idegenekhez menjenek feleségül. Így hát ezt ellensúlyozandó hatalmas mennyiségű arannyal fizettek a barátságért.
A kassú kor eredményei
A kassú kor az állandósult válsághelyzet kora volt Babilóniában, aminek már az előző amurrú dinasztia idején is voltak aggasztó jelei. Az Eufrátesz középső folyásánál számtalan térség teljesen elnéptelenedett, a városok pedig mind számukban, mind a lakosság tekintetében egyre fogyatkoztak.
A gazdaság a nagybirtokoknak kedvezett, amelyek királyi adományként kerültek a katonai elit tagjai és a magas rangú udvari tisztviselők birtokába. Ebből következően egyre több ember adósodott el, növekedett a rabszolgaság és eluralkodott a pesszimizmus, ami az irodalomban is visszatükröződött.
A kassú kor tehát igen kivételes időszaka volt Babilónia történelmének, hiszen egyrészről megszilárdult az ország egysége, másrészről viszont megkezdődött egy bizonyos mértékű politikai hanyatlás. A főváros maga azonban megőrizte gazdagságát, nemcsak aranyban és drágakőben mérve, hanem kultúráját tekintve is. Bár egyre jobban az írnokiskolák kiváltsága lett, ugyanakkor a legjobb úton haladt egy mély és széles körű irodalmi és tudományos hagyomány megteremtéséhez.
