II. Assur-Nászir-Apli Palotája
Ha röviden be akarjuk mutatni az asszírok nagyszerű műveit, vissza kell kanyarodnunk II. Assur-nászír-apli alkajához. Kalhuban (a mai Nimrúdban) II. Assur-nászír-apli elrendelte az akkori Cédruspalotának, az Északnyugati-palotának nevezett építmény megalkotását. A rendelkezésre álló régészeti bizonyítékok szerint ez volt az első alkalom, hogy a palotában díszítő céllal domborműveket helyeztek el, amelyek szerepe a király hőstetteinek dicsőítése volt.
II Assur-nászír-aplival veszi kezdetét az alabástromlapokra faragott újasszír narratív művészet. E domborműveken tulajdonképpen három fő téma jelenik meg:
- a király hatalmának dicsőítése,
- a katonai hőstetteinek bemutatása, illetve
- az uralkodó személyét körülvevő vallási szimbolika rendszer.
A nagy tróntermen kívül elhelyezett lenyűgöző színpadi hatással bíró faragott kőlapok tehát azt a célt szolgálták, hogy az uralkodó dicsőségét hirdessék, miközben ő fogadja a követek és adófizető nemzetek hódolatát. A palota fogadótermeinek bejárata felé közeledvén senki sem tudta kivonni magát a hatásuk alól. Ez az asszírokat büszkeséggel, az idegeneket alázattal töltötte el.
A háború és a vadászat témája elsősorban azokban a helyiségekben van jelen, ahol a fogadások zajlottak, így hát a tróntermen kívül is megtalálhatók. Annak a hatalmas teremnek, ahol a király a követeket és az alattvalóit fogadta, minden oldala ki volt dekorálva. A heroikus tettek ábrázolását egy hosszú ékírásos szöveg kíséri, amely két regiszterre osztja a jeleneteket, és leírást ad a nagyszabású lakomákról, amit a király adott a palota felavatása alkalmából. Végül a szimbolikus-kultikus motívum is képviselte magát, az egyes helyiségekben, illetve a trónteremben a királyábrázolásban, amint a megtisztulási rítust végzi a ”szent fával” szemben. (British Museumban, Londonban látható)
II. Sarrukkín Palotája
Egy régészeti forrásokban szűkölködő időszakot követően III. Tukulti-apil-Ésarra uralkodásának idejéből, a király dicsőítését szolgáló program ismét gazdagabban dokumentált. Hiszen Nimrúd palotáját a Délnyugati-palota maradványaival azonosítják. Az asszír művészet azonban II. Sarrukinnal érte el ”klasszikus” színvonalát. E hatalmas király, aki roppant területek meghódítója, jóval átlépte az őt megelőző nagy mezopotámiai birodalom határait. Egy új várost alapított, és ezt tette meg székhelyéül. Horszábád (ma így nevezik) egy hatalmas kiterjedésű terület, amely akkor a ”Sarrukín erődje”, a Dúr-Sarrukín nevet viselte, és a királynak a központi hatalom iránti vágyát volt hivatva kifejezni. Sarrukín, azaz ”törvényes király”, akárcsak a legendás akkád Sarrukín.
A várostervben hivatalosan csak az asszír istenek templomainak felépítése szerepelt, de végül felépült a királyi palota is, pompás faragott domborműveivel, amelyek ma a párizsi Louvre-ban láthatóak. A városterven jól kivehető az épületek és az infrastruktúra szabályos, nagyrészt derékszögű elrendezése. A város maga egy közel egyenlő oldalú négyszög, melynek átlói észak-dél, illetve kelet-nyugat irányúak. Az északi és a keleti sarok által közrefogott oldalon emelkedik a citadella, amely nem pusztán esztétikai szempontból lenyűgöző, hanem építészeti koncepciója vizuális hatása révén is. Egyes nemrégiben felmerült hipotézisek szerint elképzelhető, hogy mivel Ninivet és Babilont – amint egyes bibliai szövegekből is kiderül – összekeverték, a híres babiloni függőkerteket eredetileg tévesen kapcsolták a déli fővároshoz, valójában azok az asszír fővárosban voltak.
Szín-Ahhé-Eriba által épített, nagyszerű, ma a British Museumban őrzött domborműsorozatokkal díszített palotát ”Párja-nincs-palotának” nevezték. Persze a király azért építette újjá ilyen monumentális alapokon és tette ”párja nincs” csodává Ninivét, mert politikájában határozottan fel kívánta számolni a Babilontól való függőséget, mind kulturális, mind pedig presztízs szempontból. Ne feledkezzünk meg róla, hogy a grandiózus ninivei munkálatokkal szemben a babilóniai főváros lerombolása is az ő lelkén szárad.
Szín-Ahhé-Eriba Palotája
II. Sarrukín impozáns várostervezés és művészeti programot indított el. Fia, Szín-Ahhé-Eriba is ezt tűzte ki legfőbb céljaként, dacára annak, hogy az apja által meghódított területek felett gyengült az ellenőrzés. Szín-Ahhé-Eriba úgy állította be magát, mint Ninive – a már akkor is hihetetlenül ősi város – új megalapítója. Az ott végrehajtott nagyarányú építkezések és vízszabályozási munkák révén azt a látszatot kívánta kelteni, hogy nemcsak az embereket, hanem a természetet is uralja. A vízszabályozás segítségével Ninive alkalmassá vált rá, hogy egzotikus állatok és növénykertek otthona legyen, ami megint csak az asszír uralkodó centralizált erejét volt hivatva hangsúlyozni, amely még a mezopotámiai határon túlra is elért.
