A zsidók szemében Jeruzsálem nem egyszerűen Izrael fővárosa, hanem a világban szétszórtan élő zsidók otthona. Ismerősen csengenek a 137. zsoltár sorai: ”Ha elfelejtkezem rólad Jeruzsálem, felejtkezzék el rólam az én jobb kezem.” A Peszáh-esti felovasás, a Széder minden évben azzal a felszólítással ér véget, hogy ne feledkezzenek el Jeruzsálemről.
A zsidók ima közben Jeruzsálem felé fordulnak. Vallási kötelesség a jeruzsálemi zarándoklat, különösen Szukkót, Peszáh és Sávuót ünnepén. Áv hó kilencedik napján van a Templom lerombolásának böjttel egybekötött gyásznapja.
Jeruzsálem a vallási és kulturális sokszínűség városa
Jeruzsálem zsidó lakosságában megtaláljuk valamennyi ma élő zsidó csoport és vallási irányzat képviselőit. A világ zsidóságától csak annyiban különböznek, hogy a judaizmus legszentebb városában, Jeruzsálemben élnek. Visszatérésük Sion földjére nem csupán visszatérés Izrael földjére, hanem egyúttal visszatérés Jeruzsálembe.
Jeruzsálemben a vallásos zsidók rendkívüli befolyással rendelkeznek ugyan, ám mégsem tekinthetők homogén csoportnak. Noha első pillantásra alig különböztethetőek meg egymástól, hiszen mindegyikük fekete kabátot, fekete kalapot visel, arcukat sötét szakáll fedi. Az ultraortodox zsidók is különböző csoportokra oszlanak, melyek többsége a XVI. századi Közép-Európában keletkezett. Az ultraortodox Natóré Kartá például nem ismeri el Izrael Államot. Más ortodox csoportok, így az ún. ”modern ortodoxok” aktívan részt vesznek a politikai életben. A családjogi törvénykezés a rabbinikusok bíróságok és a főrabbinátus hatáskörébe tartozik. A vallási élet mindennapi ügyeit a Jeruzsálemi Vallási tanács intézi. A vallási iskolák diákjai állami oktatásban is részesülnek, míg az ultraortodoxok általában magániskolába íratják a gyermekeiket.
A judaizmus más vallási irányzatait – reform, illetve progresszív vagy konzervatív irányzatot – vallási hatóságok ellenére sem fogadják el, hogy a követőik száma évről évre nő. A nem vallásos zsidók eredetileg többséget alkottak Jeruzsálemben, de ez az arány mára megváltozott, mivel a vallásos zsidó családokban több gyermek született. Ugyanakkor a világi zsidó lakosság iránti tolerancia is valamelyest megnőtt. Így például számos étterem és nyilvános szórakozóhely ma már zsidó szombaton is nyitva tart.
Történelmi és régészeti kincsek
Napjainkban a zsidó negyed a Templom-hegy alján lévő nyugati fal közelében fekszik. A fal Második Templom idején a terasz része volt. A Templom lerombolása után kezdődött a zsidó nép szétszóródása a világon. Áv hó kilencedik napján emlékeznek meg a Templom pusztulásáról, és ezért hívják e falat Siratófalnak is, hiszen minden évben ezen a napon gyűlnek össze a gyászolók. Pénteken este és szombaton is számtalan vallási zsidó a Siratófalnál mondja el a sábbáti imákat.
A Siratófaltól balra látható Wilson-ív, a Templom-hegytől a Türopoin-völgybe vezető monumentális töltésút alapzatának része. A Siratófal másik végét a Templom-hegy Mór-kapujához vezető feljáró határolja. Ortodox zsidóknak tilos felmenni a Templom-hegyre, nehogy véletlenül az egykori Szentek Szentjének helyére lépjenek.
1967-ben megkezdődött a zsidó negyed átépítése és az ásatásokra is lehetőség adott. Az 1969-ben feltárt ún. ”széles falat” azzal a várfallal azonosítják, melyet Hizkija emelt i.e 701-ben a Szenthérib vezette asszír seregek várható ostroma ellen.
Ez a fal arra utal, hogy i.e VIII. században a város már a Templom-heggyel szemben emelkedő nyugati dombra is kiterjedt, a város lakossága ebben a korban mintegy 25 ezer főre becsülhető.
Kissé északra a Hasmoneusok által i.e II. században egy feltehetően korábbi, babilóniak által az i.e VI. században lerombolt torony alapjaira épített újabb torony maradványaira bukkantak. Az ún. Leégett Ház maradványai és a Házból előkerült leletek érzékeltetik az i.sz 70-ben bekövetkezett pusztítás nagyságát, amikor a rómaiak lerombolták a Templomot. Az egyik mérlegsúlyon Kathrosz név olvasható, és a ház talán Jospheus által is említett papi család otthona volt. Az ún. Heródeszi villákból előkerült leletek, melyek a Wohl Régészeti múzeumban tekinthetőek meg, bepillantást nyújtanak az i.sz I. században élt gazdagok életébe.
A villák falait színpompás freskók borították, padlóikat csodálatos mozaikok díszítették, maradványból faragott asztallapok és más luxustárgyak. A villák alagsorában pompás fürdőhelyiségeket és rituális tisztálkodásra használt mikvék maradványait találták. A feltételezések szerint az egyik különösen gazdag berendezésű és tágas fürdőhelyiségekkel rendelkező villa talán a Templom főpapjának háza lehetett.
Jeruzsálem zsinagógái és vallási öröksége
A bizánci Cardo Maximust az 1967-es háborút követő ásatások során tárták fel, ma részben bevásárló utca, részben szabadtéri múzeum. Az utca impozáns építészete jelzi a 12m széles kövezett út keleti oldalát kísérő, hatalmas pilléreken nyugvó árkádsor. A bizánci korban a Cardo Maximus végén emelkedett a Nea-templom, a kor legnagyobb bazilikája, melyet Justiniánus császár építtetett és 543-ban szentelték fel. A XII. században épült német Szent Mária-templom maradványai egy romkertben tekinthetőek meg. Ugyancsak feltárták a Ramban és Hurvá-zsinagóga romjait.
Móseben Nahman hírneves zsidó tudós nevét viselő Ramban zsinagóga a XIII. században épült, amikor Jeruzsálem zsidó lakossága mintegy 2000 főt számlált. A többször is újjáépített zsinagógát egyaránt használták a város zsidó lakói és zarándokok. A Hurvá zsinagógát 1865-ben emelték a korábbi zsinagóga helyén. Ezt a zsinagógát 1948-ban lerombolták és Jeruzsálem 1967. évi újraegyesítése után romjait meghagyták emlékműnek. Ugyancsak itt található az a négy, eredetileg a XVII. században épült zsinagóga, melyet 1967-ben felújítottak, és mai napig szefárd zsidó közössége. A zsinagógák részben az utca szintje alatt épültek, hogy kevésbé legyenek szem előtt az akkor muszlim városban. A Régi Jissuv Múzeumban kiállított ház- és zsinagógarekonstrukció alapján képet alkothatunk arról, hogy milyen volt Jeruzsálem zsidó lakosságának élete a múlt században.
