Ha valaki egy muszlimhoz, vagyis mohamedánhoz kérdést intézne, miként összegezné az iszlám tanácsait az emberek életviteléhez, a válasza így szólna: „Arra tanít, hogy az egyenes úton járjunk.” Ez a mondat a Korán legelső szúrájára (fejezetére) utal, ahol a könyörgés így szól: „Vezess minket az egyenes úton, azoknak az útján, akik iránt kegyesnek mutatkozol…” (1:6-7).
Milyen az iszlám „egyenes út”?
Az egyenes út közvetlen és határozott. Más vallásoktól eltérően, az iszlámnak az egyik célja, hogy az élet útját részletes iránymutatásokkal jelölje ki. Mindenfajta lényeges cselekedetet minősít egy, a tilostól a közömbösön át a kötelezőig terjedő skálán. A muszlimok szerint ez a vallásuk egyik erőssége. Úgy mondják, isten kinyilatkoztatásai az emberiséghez négy nagy szakaszban történtek: isten Ábrahámnak kinyilatkoztatta az egyistenhit igazságát, Mózesnek a Tízparancsolatot és Jézusnak a törvényt.
Mit jelentenek az iszlám iránymutatások?
Ha az élethez iránymutatás szükséges, és ezt a Korán adja meg, mit jelentenek az iránymutatások? Bemutatásukat kettéosztjuk. Először az iszlám öt pillérével foglalkozunk, tehát azokkal az elvekkel, amelyek a muszlimok magánéletét szabályozzák az Istennel való kapcsolatban. Utána pedig a Koránnak a társadalomra vonatkozó tanaira kerül sor.
Az iszlám első pillére a Saháda
Az öt pillér közül az első iszlám hitvallás a Saháda. Egyetlen mondatból áll: „Nincs más Isten, mint Allah, és Mohamed az ő prófétája.” A kijelentés első fele monoteizmus sarkalatos elvére utal, hogy nincs más Isten, csak az Isten. A másik állítás, Mohamed az ő prófétája, azt mondja ki, hogy a muszlimok Mohamed szavát hitelesnek ismerik el, vagyis hisznek a megnyilatkozásaiban. Legalább egyszer életében a muszlim köteles a Sahádát pontosan, lassan, átgondoltan és fennhangon, teljes megértéssel és szívbeli meggyőződéssel elmondani. Gyakorlatilag a muszlimok ezt különösen a mondat első felét gyakran mondják: „Lá iláha ill Allaha”. Válságos helyzetben, és mindig, ha a világ megsemmisüléssel fenyeget, ideértve a halál közeledtét, a muszlimok ajkáról elhangzik a fohász.
„Nincs más isten, csak az Isten” Ha jámbor embert elfog a méreg, ez a mondás lecsillapítja és elfojtja az indulatkitörését. A Saháda minden kérdés végső megválaszolása.
Az iszlám második pillére az előírt ima
Az imádság nyilvánvaló értelme, hogy valaki elmondhassa, milyen hálás magáért az életért, de ennél még mélyebb értelme, hogy ezzel az emberi életet magasabb perspektívába helyezi. A Korán úgy véli, ez a legnehezebb lecke, amelyet az embernek meg kell tanulnia, ezért mondhatni teljesen azon van, hogy ezt megvilágítsa. Az ember nem teremtette meg saját magát, így valahonnan származik, de úgy látszik, ezt nem fogja fel, és saját magát helyezi kis világa központjába. Úgy él, mintha maga lenne a törvény. Ez hozza rá a bajt. A muszlimok imájukban elismerik teremtett voltukat Teremtőjük előtt, és ezzel már megtették az első lépést abba az irányba, hogy akaratukat az iszlám felé tereljék.
Hányszor imádkozzék naponta a muszlim?
Egy kedves részletben a Korán megemlíti az Allahtól származó eredeti számot, tehát ötvenszer amit Mózes (mikor hallott erről Mohamed egyik mennyei éjszaka után) képtelenségnek tartott. A Mózessel folytatott vita nyomán, Mohamed ötre csökkentette az imák számát, amit Mózes még mindig soknak talált. „Ismerem ezt a népet” – mondta Mohamednek, aki nem hajlandó tovább tárgyalni, és így e számot végülis ötben határozták meg.
Ugyancsak elő van írva az öt ima időpontja: napkeltekor, délben, a délután közepén, alkonyatkor és lefekvés előtt. Az iszlám a közös imára nem helyez súlyt, és nem ismer a héten különösen megszentelt napot, bár a muszlimoktól elvárja, hogy mecsetben imádkozzanak, ha módjuk van rá, és különösen buzdítja őket, a péntek déli imára. A muszlimok korábban Jeruzsálem felé fordulva kezdték el imájukat (arrafelé, ahol Mohamed éjszakai mennyei utazását megkezdte), de a Korán kinyilatkoztatása később úgy rendelkezett, hogy Mekka felé fordulva kell imádkozni. Mosakodás előzi meg az előírt imádkozást, melyet állva kezdenek meg, csúcspontját pedig akkor éri el, midőn a hívő a magzat méhbeli helyzetéhez hasonlóan, homlokával megérinti a padlót. Tartalma szerint az ima dicsőítés és hálaadás, de helyt ad a könyörgésnek.
Az iszlám harmadik pillére az irgalmasság
Aki bőségben él, osztozzék javain a szerencsétlenekkel. A Korán itt is egyértelmű: az ingó vagyon két és fél százalékát kell évente a szegények között szétosztani. Megnevezi azokat is, akikkel irgalmasságot kell gyakorolni, ezek a közvetlen szenvedők, a rabszolgák, akik meg akarják váltani szabadságukat, az adósok akik nem tudják megfizetni a tartozásukat, a jövevények és a vándorok, végül pedig azok, akik az adományokat összegyűjtik és szétosztják.
Az iszlám negyedik pillére a ramadán megtartása
A ramadán az iszlám naptár szent hónapja, a Korán kinyilatkoztatása ebben a hónapban kezdődött, és tíz évvel később ebben a hónapban hagyta el Mohamed Mekkát. Erre a két nagy alkalomra emlékezve testileg alkalmas muszlimok (akik nem betegek vagy nem kerültek kényszerhelyzetbe, például háború vagy elhalaszthatatlan utazás miatt) a ramadán során böjtölnek. A napkelte első pillanatától napnyugtáig nem szabad enni, inni, dohányozni és nemi életet élni. Mivel pedig a muszlim naptár a hold járását követi, ramadán időpontja sorban végigjárja az európai naptári év hónapjait.
Mi a jelentősége ennek a böjtnek? Először is gondolkodásra késztet. Önfegyelemre tanít. Emlékeztet az emberi gyarlóságra és függőségre. Végül pedig együttérzésre tanít, hiszen csak az éhes tudja, hogy mi az éhezés.
Az iszlám ötödik pillére a zarándoklat
Minden, erre fizikailag és anyagi szempontból képes muszlimtól az iszlám elvárja hogy életében egyszer elzarándokoljon. Az utazás célja Allahhal és kinyilatkoztatott akaratával szemben érzett odaadás fokozása, de a szokás további előnyt jelent. Először is emlékeztet az emberi egyenlőségre, mert Mekkába érkezve a zarándokok levetik társadalmi státuszukat mutató ruhájukat, és két lepedőből álló egyszerű öltözéket vesznek fel. A sokféle országból érkező emberek gyülekezete azt bizonyítja hogy olyan közös hitet követnek, mely átnyúlik a nemzeti és nemzetiségi határokon. A zarándokok ismereteket gyűjtenek más országokról és népekről, így hazaérkezésük után többet tudnak a világról. Az iszlám ötödik pillérét alkotják, melyekkel a muszlimok iszlám házat erősítik. Szó van továbbá tilalmakról is. Néhány közülük a szerencsejáték, lopás, hazugság, disznóhús evése, alkoholtartalmú italok és ételek fogyasztása és szexuális szabadosság tilalma. Még azok a muszlimok is elismerik ezeknek a szabályoknak a kötelező voltát, akik egyébként megszegik őket.
