Az úgynevezett arab tavasz nem arab volt, mert nem az arabok tervezték és találták ki, mert „pofont” kapott belőle Izrael, Törökország, és mert Irán kimaradt belőle. Az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország vezetői még ma sem tudnák megválaszolni, hogy miért terveztek 2011-ben Észak-Afrikában kormányváltásokat, az ő kifejezésükkel „arab tavasz”.
Ahol az arab tavasz végbement, mind olyan országok voltak, amelyekkel egyes európai országoknak komoly problémái voltak, mert bizonyos gazdasági érdekekkel összefüggésben változást akartak.
Az arab tavasz előzményei
Az 1990-es években az éghajlatváltozás miatt először Észak-Afrika térségéből indultak meg a tömegek Európa irányába. Később az iraki háborúk alatt és után több arab országból, valamint Afganisztánból és Délkelet- Ázsiából is. Abban az időszakban Észak-Afrikában, Marokkó és Líbia visszatartotta a népvándorlást. Az arab tavasz kormányellenes tüntetései tönkretették azokat az országokat is (Irak, Szíria, Líbia, Egyiptom), amelyek visszatarthatták volna a menekülteket. 2015-ben így körülbelül egy-másfél millió menekült érkezhetett Európába, ez a szám családegyesítésekkel akár nyolc-tíz millióra is emelkedhet a jövőben.
Az Európai Parlament egyes vezetőinek és a német kancellárnak az átgondolatlan döntései Európa politikai és gazdasági válságövezetté tették, mert nem határozták meg időben, hogy ki a menekült és ki a bevándorló.
Három kivétel
- Tunézia volt a teszt terület, ott próbálták ki, hogyan lehet a lakosságot fellázítani az úgynevezett ”jázminos forradalommal”, illetve a média hírhamisításával háborút kezdeni. Amikor Líbiával szemben elrendelték az olajembargót, Tunézia árulta a kőolaját. Líbia kőolajbevételeivel Tunézia gazdagodott, mert részesedést kapott. Amikor az embargó is véget ért, és Líbia kiegyezett a nyugati országokkal, a tunéziai gazdaság elindult a lejtőn.
- Egyiptommal kapcsolatban azt gondolták, hogy a 80 éves Mubarak halála gazdasági káoszt okoz az országban, majd amikor a hadsereg viszont átvette a hatalmat, visszajutottak oda ahol Mubaraknál voltak, csak másik név alatt.
- Líbiában Kadhafi nem vette komolyan a barátait, bár az amerikai elnökkel, Barack Obamával közös fényképet is készített, Tony Blair is járt nála, Sarkozy, francia elnök szintén, Berlusconival megegyezett a kőolajszállításokban. A 2011. előtti néhány évben a líbiai vezetéssel senkinek nem volt problémája, aztán az amerikai vezetés sugallatára hirtelen mindenki megvilágosodott, hogy egy diktátorral van dolguk.
Fontos megjegyezni, hogy ezekben az országokban erős, keménykezű vezetők voltak mindig, mert csak így lehet rendet tartani. A társadalmakban olyan fanatizmus működik, ami erős kontrollt igényel. Ahol bizonyos szélsőséges szervezetek, klánok, különböző vallási csoportok harcolnak egymással, csak ilyen vezetők képesek rendet tartani.
Az arab tavasz előtt
2019. előtt Líbia az Európai Unióval kötött szerződésben kötelezte magát, hogy az afrikai menekülteket gyűjtőtáborokban helyezik el, és nem engedi tovább, hanem visszatoloncolja őket a hazájukba. 2010. szeptember elején, amikor Kadhafi Olaszországba látogatott, kérte, hogy az illegális bevándorlás elleni harc jegyében az Európai Unió évente legalább ötmilliárd eurót fizessen, mert akkor Líbia visszatartja a menekülteket.
Ezt meg is ígérték neki, sőt közölték, hogy javítani szeretnék a líbiai hatóságokkal a párbeszédet, különösen az Afrikából kiinduló migrációval kapcsolatban. Amikor elkezdték lazítani a klánokat és a törzseket, Kadhafi felhívta a figyelmüket arra, hogy ha támogatják az ellene indított felkelést, akkor felhúzza a menekültzsilipet, ami visszatartotta addig az afrikaiakat.
Az arab tavasz hatásai napjainkra
Napjainkra beigazolódott, hogy Európa déli határain, a líbiai partokról indulnak útnak a migránsok Európába, elsősorban Olaszország felé. Kadhafi megbuktatása az ENSZ BT, valamint a francia és brit politika tévedése, amit előkészítettek, majd az általuk vezetett katonai szövetség, amely mögött amerikai támogatás is volt, 2011-ben döntött róla. Németország tartózkodott a szavazásnál. Líbiában most káosz van, különféle miliciák, az Iszlám Állam szervezetei ellenőrzik az országot, amely részekre esett szét, és ideális terepet nyújt ma az Európába irányuló embercsempész bandáknak.
Az arab tavasz tehát nem arab találmány, hanem főleg az amerikai, a francia és a brit politikai vezetés és hírszerzés találmánya. Líbiai inkább francia-olasz, Tunézia inkább francia-brit, Egyiptom pedig az amerikai hírszerzés találmánya. Szíria viszont szaúdi-katari-amerikai elképzelés volt, mert a szaúdiak szeretnének a térség vezető ideológiai, valamint katonai-gazdasági hatalmává válni. Ez az ideológia nem más, mint a vahhabita, ultra-fundamentalista iszlám. Ebbe szólt bele az orosz katonai fellépés a szír kormány oldalán.
